Először
tisztelendő úr az evangélikus hitélet központját, előző lelkészi állásának
helyszínét, mutatta be nekünk. Segítségünkre volt Kecskeméti Pál parókus
lelkész. A parókia épületét megtekintve, ami a mi kis templomunk belterületével
vetekszik, átsétáltunk a hatalmas és gyönyörűen felújított templomba. Itt rövid
történeti áttekintést hallhattunk, melyben megtudtuk a Wattay földbirtokos
család alapította Kiskőrös városát 1718-ban. A török hódoltság nyomán nagyrészt
elpusztult lakosság helyébe és pótlására 700 szlovák ajkú, felvidéki
evangélikus vallású családot hozott. 1718-ban a Wattayak hathatós támogatást
ígértek a települőknek, ha az evangélikus egyházat is megalapítják Kiskőrösön.
1720-ban már lelkészt is választanak. 1724-ben elkészült az első evangélikus
templom. 1730-ban, május 22-én, Rogáte vasárnapján az a szomorú tény
következett be, hogy a templomot a földig lerombolták. A templom lerombolása a
Helytartó Tanács rendelésére történt, majd a lelkészt elzavarták. Később II.
József császár és király 1791. október 29-én tette közzé a Normalis Királyi
Rezolutio nevű okmányát, amelyben megszünteti az erőszakos térítést és jogot ad
a protestánsoknak templom, imaház és iskola építésére. Kapva az alkalmon helyet
kértek a helytartótanácstól, akik az evangélikus templom helyét ott jelölték
ki, ahol abban az időben mocsár és posvány terült el. De az evangélikus hívek
nem ijedtek meg a nehézségektől. 1782-ben el is kezdték az építkezést, melyhez
külön tornyot is emeltek 1792-ben. Az építkezést 1794 szeptemberében fejezték
be és az elmúlt évben felújították az egész épületet.
Érdekességképpen
lelkész úr megmutatta azt az anyakönyvet, melyben Petőfi Sándor keresztelési
bejegyzése látható, melyet még latinul írtak be. A keresztelőkút másolatát is
megnézhettük. Az eredeti relikvia az Országos Evangélikus Múzeum tulajdona.
Megköszönve a sok és érdekes információt buszokra szálltunk és két ellenkező
irányban folytattuk kirándulásunkat.
A csapat egyik
fele a Jó Pásztor Szeretetotthonba látogatott el a város szélére. Nagyon nagy
szeretettel és örömmel fogadtak minket. Az intézményt Kissné Volák Ildikó az
otthon vezetője mutatta be. Az otthon kilenc év alatt nagyrészt a gyülekezet
adományaiból, valamint némi külföldi (bajor, thüringiai) egyházi és hazai
egyházi támogatásokból épült fel. Az otthont 1998. április 4-én szentelte fel
dr. Harmati Béla püspök. Az első lakók 1998 júniusában költöztek az otthonba. A
lakók egy- és kétágyas szobákban vannak elhelyezve. Kényelmüket és szabadidejük
kulturált eltöltését szolgálják a közös helyiségek (társalgó, kerengő,
étterem), hatalmas parkosított udvar, továbbá az istentiszteleti célokra
kialakított kápolna, melynek nagysága lehetővé teszi, hogy a környékben élők is
részt vehessenek a vasárnap délutánonkénti istentiszteleteken. A lakók
ápolását, gondozását szakképzett dolgozók végzik. Az ország egész területéről
fogadják a jelentkezéseket, de gyakorlatilag kiskőrösi illetve környékbeli
(Bács-Kiskun megyei) településekből érkeznek a lakók, akikkel váltottunk is
néhány szót. Az épület együttes megtekintése után finom pogácsa és üdítő várt
ránk, amit meleg szívvel megköszönve fogyasztottunk el.
El ne
feledkezzünk a másik csoportról, akik igen komoly és látványos helyre
kanyarodtak a város központjából. Kiskőrös egyik híres múzeuma a Közúti
Szakgyűjtemény, amely kiállítás 548
m2 fedett és közel 1,5 ha szabad területen
mutatja be a közút- és a hídépítés fenntartási munkáit, emlékeit, tudományos és
szakmai dokumentációját a római kortól egészen napjainkig. Lévárdy Imre
útmester 1974-ben hozta létre a gyűjteményt, amelyben mintegy hatszáz
különböző, az útépítéshez kapcsolódó gép és használati tárgy található. A
szabadtéri parkban nagy útépítő gépek, úthengerek, hómarók, finiserek láthatók.
Itt áll az az egyik legféltettebb "kincs", Józsi úthengere, a Robog
az úthenger c. film főszereplője, amit a mi kis csapatunk néhány tagja még
vezethetett is. Szintén a szabadtéren alakították ki a hídskanzent, ahol régi
dunai és más hidak eredeti részei találhatók, mint pl. a Margit
híd egy pillére, az Esztergom-Párkány között átívelő Mária Valéria
híd egy részlete, vagy Európa második alumínium hídja. A fedett
kiállításon térképek, makettek, műszerek, egyenruhák és különféle tárgyak
várják a látogatókat.
A hangulatos
tárlatnézés után ismét együtt haladtunk a Kurta Étterem felé. A lelki táplálék
után egy közös ebéd várt minket, hogy testileg is feltöltődjünk a nap hátralévő
részére.
Kiemelkedő esemény volt számunkra Petőfi Sándor szülőházának és a
mellette álló múzeumnak a meglátogatása, hiszen Pencen is járt a költő, poéta.
Sőt múzeum is áll az Ő tiszteletére. Fontos ereklyéket őriznek a szülői házban:
tisztaszoba a család bútoraival, használati tárgyakkal berendezett konyha, a
tulipános láda, Petrovics István céhládája, keresztelő medence másolata, keresztelő
kancsó, Petőfi néhány pipája, a teljes Petőfi család együtt ábrázolt képe. A
ház mögötti kertben külföldi műfordítók szoborparkja található. Ez a park vezet
az Emlékmúzeumba, ahol látványos kiállítást néztünk meg, ami az író életéből
mutatott be fontos állomásokat. E mellett régészeti leleteket és használati
tárgyakat is megismerhettünk.
A nap
különlegessége, ha lehet így fogalmazni, a Mediterrán Pincészet meglátogatása
volt. Az itt elfogyasztott borkóstolóval tettük fel a koronát erre a napra. A
kóstoló közben mindent megtudtunk a borokról és a vállalkozásról. A Dr. Kuti
Szőlészeti és Borászati Kft. Mediterrán Pincészete Kiskőrös peremén, 60
hektáros szőlő birtokának közepén fekszik. Az 1996-ban alakult
családi vállalkozás jelenleg a Kunsági borvidék elismert pincészete.
Folyamatosan szerepel borversenyeken, elismertségét számos díj bizonyítja.
Birtokaikon a hagyományos és az új szőlőfajták is megtalálhatók, elsősorban
minőségi fajtákat termelnek. Pincéjük Közép – Európában az egyik
legmagasabb technológiai színvonalú borászat, jelenleg 45 ezer hektoliter
befogadására alkalmas acél tartállyal és több mint 100 darab tölgyfa hordóval
rendelkeznek. A modern technológiának köszönhetően a beérkező szőlő és a
palackozásra kerülő borok közötti időszakban a lehető legrövidebb és
legkíméletesebb megmunkálás segítségével készülnek el termékeik.
Elsősorban könnyed, friss, üde, gyümölcsös illatú és zamatú borok előállítására
törekszenek. Mindenki mosolyogva és sokat beszélve hagyta el ezt az oázist a
nagy melegben.
A hab a tortán
a Szent Korona Cukrászda volt, ahol mindenki fenomenális fagyit nyalhatott vagy
egyedi süteményt ehetett.
A hosszú és kimerítő barangolás végén még a
hazautazás megpróbáltatásai voltak hátra, de ezt már senki nem érzékelte így,
hiszen egy nagyon tartalmas, élményekben gazdag és meg nem ismételhető
kiránduláson vehettünk részt. Köszönet mindenkinek érte!
Reméljük, nem
nemsokára ismét együtt látogathatunk el egy újabb úticél felé.
 |
| A nagy csapat |
 |
| Alföldi naplemente búcsúzóul |
A beszámolót Dianné Mangó Ildikó írta, a képeket pedig Dorozsmai Erika, Juhász Zsuzsanna és Laczi Roland készítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése