2013. május 10., péntek

Látogatóban Kiskőrösön




2013. április 20-án ismét felkötöttük túracipőnket, hogy meghódítsuk Kiskőröst. A kimerítő és hosszú utazás megérte, mivel megláthattuk a város nevezetes és számunkra igen fontos értékeit.
Először tisztelendő úr az evangélikus hitélet központját, előző lelkészi állásának helyszínét, mutatta be nekünk. Segítségünkre volt Kecskeméti Pál parókus lelkész. A parókia épületét megtekintve, ami a mi kis templomunk belterületével vetekszik, átsétáltunk a hatalmas és gyönyörűen felújított templomba. Itt rövid történeti áttekintést hallhattunk, melyben megtudtuk a Wattay földbirtokos család alapította Kiskőrös városát 1718-ban. A török hódoltság nyomán nagyrészt elpusztult lakosság helyébe és pótlására 700 szlovák ajkú, felvidéki evangélikus vallású családot hozott. 1718-ban a Wattayak hathatós támogatást ígértek a települőknek, ha az evangélikus egyházat is megalapítják Kiskőrösön. 1720-ban már lelkészt is választanak. 1724-ben elkészült az első evangélikus templom. 1730-ban, május 22-én, Rogáte vasárnapján az a szomorú tény következett be, hogy a templomot a földig lerombolták. A templom lerombolása a Helytartó Tanács rendelésére történt, majd a lelkészt elzavarták. Később II. József császár és király 1791. október 29-én tette közzé a Normalis Királyi Rezolutio nevű okmányát, amelyben megszünteti az erőszakos térítést és jogot ad a protestánsoknak templom, imaház és iskola építésére. Kapva az alkalmon helyet kértek a helytartótanácstól, akik az evangélikus templom helyét ott jelölték ki, ahol abban az időben mocsár és posvány terült el. De az evangélikus hívek nem ijedtek meg a nehézségektől. 1782-ben el is kezdték az építkezést, melyhez külön tornyot is emeltek 1792-ben. Az építkezést 1794 szeptemberében fejezték be és az elmúlt évben felújították az egész épületet.
Érdekességképpen lelkész úr megmutatta azt az anyakönyvet, melyben Petőfi Sándor keresztelési bejegyzése látható, melyet még latinul írtak be. A keresztelőkút másolatát is megnézhettük. Az eredeti relikvia az Országos Evangélikus Múzeum tulajdona. Megköszönve a sok és érdekes információt buszokra szálltunk és két ellenkező irányban folytattuk kirándulásunkat.













A csapat egyik fele a Jó Pásztor Szeretetotthonba látogatott el a város szélére. Nagyon nagy szeretettel és örömmel fogadtak minket. Az intézményt Kissné Volák Ildikó az otthon vezetője mutatta be. Az otthon kilenc év alatt nagyrészt a gyülekezet adományaiból, valamint némi külföldi (bajor, thüringiai) egyházi és hazai egyházi támogatásokból épült fel. Az otthont 1998. április 4-én szentelte fel dr. Harmati Béla püspök. Az első lakók 1998 júniusában költöztek az otthonba. A lakók egy- és kétágyas szobákban vannak elhelyezve. Kényelmüket és szabadidejük kulturált eltöltését szolgálják a közös helyiségek (társalgó, kerengő, étterem), hatalmas parkosított udvar, továbbá az istentiszteleti célokra kialakított kápolna, melynek nagysága lehetővé teszi, hogy a környékben élők is részt vehessenek a vasárnap délutánonkénti istentiszteleteken. A lakók ápolását, gondozását szakképzett dolgozók végzik. Az ország egész területéről fogadják a jelentkezéseket, de gyakorlatilag kiskőrösi illetve környékbeli (Bács-Kiskun megyei) településekből érkeznek a lakók, akikkel váltottunk is néhány szót. Az épület együttes megtekintése után finom pogácsa és üdítő várt ránk, amit meleg szívvel megköszönve fogyasztottunk el.
El ne feledkezzünk a másik csoportról, akik igen komoly és látványos helyre kanyarodtak a város központjából. Kiskőrös egyik híres múzeuma a Közúti Szakgyűjtemény, amely kiállítás 548 m2 fedett és közel 1,5 ha szabad területen mutatja be a közút- és a hídépítés fenntartási munkáit, emlékeit, tudományos és szakmai dokumentációját a római kortól egészen napjainkig. Lévárdy Imre útmester 1974-ben hozta létre a gyűjteményt, amelyben mintegy hatszáz különböző, az útépítéshez kapcsolódó gép és használati tárgy található. A szabadtéri parkban nagy útépítő gépek, úthengerek, hómarók, finiserek láthatók. Itt áll az az egyik legféltettebb "kincs", Józsi úthengere, a Robog az úthenger c. film főszereplője, amit a mi kis csapatunk néhány tagja még vezethetett is. Szintén a szabadtéren alakították ki a hídskanzent, ahol régi dunai és más hidak eredeti részei találhatók, mint pl. a Margit híd egy pillére, az Esztergom-Párkány között átívelő Mária Valéria híd egy részlete, vagy Európa második alumínium hídja. A fedett kiállításon térképek, makettek, műszerek, egyenruhák és különféle tárgyak várják a látogatókat. 



























A hangulatos tárlatnézés után ismét együtt haladtunk a Kurta Étterem felé. A lelki táplálék után egy közös ebéd várt minket, hogy testileg is feltöltődjünk a nap hátralévő részére.







 Kiemelkedő esemény volt számunkra Petőfi Sándor szülőházának és a mellette álló múzeumnak a meglátogatása, hiszen Pencen is járt a költő, poéta. Sőt múzeum is áll az Ő tiszteletére. Fontos ereklyéket őriznek a szülői házban: tisztaszoba a család bútoraival, használati tárgyakkal berendezett konyha, a tulipános láda, Petrovics István céhládája, keresztelő medence másolata, keresztelő kancsó, Petőfi néhány pipája, a teljes Petőfi család együtt ábrázolt képe. A ház mögötti kertben külföldi műfordítók szoborparkja található. Ez a park vezet az Emlékmúzeumba, ahol látványos kiállítást néztünk meg, ami az író életéből mutatott be fontos állomásokat. E mellett régészeti leleteket és használati tárgyakat is megismerhettünk.










A nap különlegessége, ha lehet így fogalmazni, a Mediterrán Pincészet meglátogatása volt. Az itt elfogyasztott borkóstolóval tettük fel a koronát erre a napra. A kóstoló közben mindent megtudtunk a borokról és a vállalkozásról. A Dr. Kuti Szőlészeti és Borászati Kft. Mediterrán Pincészete Kiskőrös peremén, 60 hektáros  szőlő birtokának közepén fekszik. Az  1996-ban alakult családi vállalkozás  jelenleg a Kunsági borvidék elismert pincészete. Folyamatosan szerepel borversenyeken, elismertségét számos díj bizonyítja. Birtokaikon a hagyományos és az új szőlőfajták is megtalálhatók, elsősorban minőségi fajtákat termelnek. Pincéjük Közép – Európában  az egyik legmagasabb technológiai színvonalú borászat, jelenleg 45 ezer hektoliter befogadására alkalmas acél tartállyal és több mint 100 darab tölgyfa hordóval rendelkeznek. A modern technológiának köszönhetően a beérkező szőlő és a palackozásra kerülő borok közötti időszakban a lehető legrövidebb és legkíméletesebb megmunkálás segítségével készülnek el termékeik.  Elsősorban könnyed, friss, üde, gyümölcsös illatú és zamatú borok előállítására törekszenek. Mindenki mosolyogva és sokat beszélve hagyta el ezt az oázist a nagy melegben. 


















A hab a tortán a Szent Korona Cukrászda volt, ahol mindenki fenomenális fagyit nyalhatott vagy egyedi süteményt ehetett.




 A hosszú és kimerítő barangolás végén még a hazautazás megpróbáltatásai voltak hátra, de ezt már senki nem érzékelte így, hiszen egy nagyon tartalmas, élményekben gazdag és meg nem ismételhető kiránduláson vehettünk részt. Köszönet mindenkinek érte!
Reméljük, nem nemsokára ismét együtt látogathatunk el egy újabb úticél felé.

A nagy csapat

Alföldi naplemente búcsúzóul

 A beszámolót Dianné Mangó Ildikó írta, a képeket pedig Dorozsmai Erika, Juhász Zsuzsanna és Laczi Roland készítették.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése