2014. szeptember 14., vasárnap

Tanévnyitó istentisztelet Pencen és Csőváron


Áldás Csőváron és Pencen
A mai vasárnapon mindkét templomunkban megtartottuk a tanévnyitó családi istentiszteletet. Szép számmal jöttek el hittanosok, kistestvéreik és a családok.
Az alkalom első részében minden gyermek választott magának egy színes ceruzát, és azzal kapcsolatban elmondta egy kedves nyári emlékét: például: kék színű fagyi, vízparti nyaralás, homok a tengerparton, biciklizés a zöld fűben. Majd meghallgattunk egy történetet a színes ceruzákról:

Egy kisfiú, nevezzük őt Jeromosnak, azt a feladatot kapja az iskolában, hogy rajzolja le a barátait, amint együtt játszanak. Jeromos nekiáll rajzolni, szebbnél szebb színes ceruzákat vesz elő, hogy kiszínezze a rajzát, de bizony a színes ceruzák nem fognak. Csupa fekete-fehér a rajza.
Jeromos kétségbe esik – ezek a szép színes ceruzák nem tudnak színezni? Hiába színezett ennyit velük? Jeromos gyorsan kihegyezi a színes ceruzákat újra, kicsit vízbe mártja őket, hívja a szüleit, szól az iskolában, töpreng és megoldásokat keres, de bizony a színes ceruzák csak fekete-fehéren rajzolnak.
Lakik Jeromos szomszédságában egy idős bácsi, akivel néha nagyon jól el szoktak beszélgetni. Jeromos neki is elpanaszolja a bánatát – Látod, csak fekete-fehéren fognak a színes ceruzák! A bácsi erre csak egyet kérdez: Jeromos, és mit rajzoltál le arra a papírra? Jeromos büszkén válaszol: Hát, azt, amikor a barátaimmal verekszünk! És én vagyok a legerősebb! A bácsi megkérdezi: Micsoda házi feladat ez?
Jeromos megszeppenve válaszol: Az iskolában adták! Azt mondták, hogy rajzoljuk le a barátainkat! Hát én lerajzoltam őket!
A bácsi elgondolkodik: Mondok én neked valamit Jeromos. Menj szépen haza, és rajzolj egy másik rajzot. Így is tett Jeromos. De a lapon még mindig nem fogtak a színes ceruzák. Jeromos lógó orral átbandukolt az idős bácsihoz: Bácsi, ez sem lett jó. Megint fekete-fehér – mutatja a rajzot.
Jeromos, mit rajzoltál te erre a lapra? – kérdezi a bácsi. Hát azt, hogy a barátaimmal elcsórjuk az almát egy kertből! Jeromos, Jeromos – csóválja a fejét a bácsi – szabad ilyet tenni?
Olyan jó móka volt – válaszolta halkan Jeromos. Látod-látod, még mindig nem jó a rajzod – mondta szomorúan a bácsi. De hát akkor mit rajzoljak? – kérdezte kétségbeesve Jeromos a bácsitól.
Azt hiszem, hogy nem a színes ceruzákkal van a baj, Jeromos. Hanem a rajzokkal. Ezeket a rajzokat nem szeretik ezek a színes ceruzák. Nem tudnak színesen rajzolni olyat, amivel nem teszel jót. Verekedni, almát elcsenni nem szép dolog. Valami szépet kellene rajzolnod, akkor látnád a színeket – tanácsolta a bácsi.
Jeromos csendben hazaoldalgott. Megkérdezte az anyukáját, hogy vajon szerinte ő tudna-e szép rajzot rajzolni. Az anyukája megsimogatta a buksiját. Hát persze Jeromos, tudsz te szépet is rajzolni. Próbáljuk ki – lelkesedett Jeromos. Mit rajzoljak, segítesz nekem? – kérdezte anyukájától. Ő így válaszolt: Például rajzold le, hogy egyszer, amikor a barátaiddal itt játszottatok, segítettek behordani nekem az autóból a megvett dolgokat. Az milyen jó volt, nem kellett egyedül cipekednem!
Jeromos nekilátott a rajznak. Rajzolt egy autót, benne a kenyeret, tejet, ásványvizet, lisztet, gyümölcsöket és a hatalmas nagy dinnyét. Még emlékezett is rá, hogy a dinnyét ő, egyedül cipelte be. És láss csodát! Az autó piros színben pompázott, a kenyérnek fényes színe lett, a dinnye pedig harsogóan zöld volt, és Jeromos mosolygott magában, hogy milyen finom, édes dinnye is volt az. A színek életre keltek, még a barátai autós pólói is szebbnél szebb színekben pompáztak.
Örömmel szaladt át a bácsihoz megmutatni a gyönyörű rajzot. A bácsi nevetett: Jeromos, te most egy nagy igazságot tanultál meg! – mondta. Még a színes ceruzáid is örülnek! Ha jót teszel, ha a szeretetről szól a rajzod, sőt még az életed is, látod, mennyivel szebb lesz a világ!
 (forrás: pilisievgyul.blogspot.com)

Míg a felnőttek a prédikációt hallgatták, a hittanosok egy lapra felírtak egy-egy jókívánságot az előttünk álló tanévvel kapcsolatban. Az óvodások pedig lerajzoltak valamilyen ajándékot a lapra.
Az istentisztelet végén a tanévre bocsátó áldás után mindenki kihúzott egyet a dobozba összegyűjtött kívánságok közül, mellyel a új tanévet elkezdheti.

Nagy örömmel tölthettük együtt ezt az alkalmat, jó volt a szemerkélő esőben vidám gyermek esernyőket látni közeledve és távolodva a templom irányában. És megélni a mai napi igét: Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. (Jak 4,8)

Penci pillanatok:


















Csővári pillanatok:
























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése