Szlovák istentisztelet Csőváron

2012. augusztus 18-án egy fél évszázad elteltével különleges ünnepre gyűlt össze Csővár apraja-nagyja, és a környező települések lakói, hogy szlovák istentisztelet keretében adjanak hálát ősi gyökereikért és Isten megtartó kegyelméért.

Az alkalomhoz szükséges anyagi forrásokat egy, a Csővár Község Önkormányzatához benyújtott sikeres pályázat szolgáltatta. Az ünnepi délután nem valósulhatott volna meg a Csővári Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnökének, Rászoska Jánosnénak és lelkes képviselőjének, Korenné Turán Gyöngyinek áldozatos munkája, valamint a Csővári Evangélikus Egyházközség lelkészének, Laczi Rolandnak a támogatása nélkül.

 Rajtuk kívül sok önkéntes, lelkes falubéli, és gyülekezeti tag együttmunkálkodása tette emlékezetessé ezt a remélhetőleg hagyománnyá váló istentiszteletet.

Az igehirdetés szolgálatát Gulácsiné Fabulya Hilda lelkésznő végezte az Országos Szlovák Lelkészi Szolgálat képviseletében. 

Az igehirdetés szlovák nyelven folyt, a liturgia és az ároni áldás mindkét nyelven felcsendült.

 Minden résztvevő nyomtatott formában is kézhez kapta a kétnyelvű prédikációt. 

Az istentisztelet keretében a csővári és a galgagutai énekkar szolgálatát is meghallgathatta a gyülekezet, szintén szlovák és magyar nyelven is.

Megtisztelte az alkalmat Mekis Ádám, Észak-Pest megyei esperes és felesége, Füke Szabolcs galgagutai lelkész és felesége, Zemenné Palecska Erika az Országos Szlovák Önkormányzat Acsai Szlovák Kulturális Központjának vezetője, és Berényiné Lami Mónika, aki könyveivel és képeivel örökíti meg a Galga-menti szlovákság múltját. Illetve a helyi elöljáróság és a környező településekről érkező szlovák nemzetiségi önkormányzatok elnökei.

 

Az istentisztelet után a tanösvényen végigsétálva a vendégek az önkormányzat ebédlőjében gyűltek össze elfogyasztani a csővári asszonyok által nagy szeretettel elkészített ünnepi uzsonnát.

A szervezők és a gyülekezet reméli, hogy újra hagyománnyá válik Csőváron a szlovák istentisztelet, az érdeklődők nagy száma pedig arra enged következtetni, hogy szükség van a régi-új alkalmakra, a hagyományok, őseink tiszteletére. Hiszen a mi generációnkon is múlik, mit örökítünk tovább utódainkra.

 

Ahogy a prédikációban is elhangzott: „Valójában minden elmúlik. Ezek az isteni, örök érvényű értékek maradnak meg: a hit, remény és a szeretet. Ezért kell törekednünk a krisztusi szeretet szerint élni, gondolkodni, beszélni és cselekedni.”

Erős Vár a Mi Istenünk!