Ádventi családi délután Pencen

Ádvent első vasárnapját megelőzően elkezdtük a készülődést a karácsonyra a penci gyülekezetben, egy jó hangulatú, vidám családi délután keretében. 

Vetélkedők, csapatversenyek és egy furfangos betlehemi történet segítette a ráhangolódást.

Majd a feladatoktól elfáradt kicsik és nagyok némi uzsonnázás után nagy erőkkel vetették bele magukat a kézműves foglalkozásokba, ahol gyönyörű karácsonyfa- és asztaldíszeket, képeslapokat készítettek.

Az imatermet fenyő és gyantaillat lengte be, volt olyan család, aki a megkezdett készülődést otthon mézeskalács sütéssel folytatta.

Sok- sok munka, teendő, készülődés, várakozás veszi kezdetét, vagy folytatódik a holnapi napon. Nehéz lenne ezt letagadnunk. De  ha lesz időnk, energiánk, néhány percre is csupán, de eszünkbe, szívünkbe juttatni ennek a mégiscsak csodálatos négy hétnek az igazi üzenetét, akkor talán együtt- családi és gyülekezeti körben- boldogan ülhetjük majd körül a szentesti asztalt, a karácsonyfát.

S talán meghalljuk majd  a bátorító hangot:

 „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.(Lk 2, 10-11)

Erős Vár a Mi Istenünk Adventben is!

Búcsúzó gesztenyefák

A parókia udvarán nemrégiben még két, több, mint ötven éves gesztenyefa állt fenségesen ugyan, de az évtizedek terhétől megfáradva egyre korhadtabban, és a környező házakat egyre veszélyeztetőbben.

Az első fa az ősz kezdetén hatalmas robajjal önként adta át meg magát az idő vasfogának egy különösen is szeles, viharos kedden. Isteni csoda folytán az egyetlen olyan irányt választva, mellyel nem tett kárt sem épületben, sem emberben.

A mai ragyogó, talán utolsó enyhe őszi napon sokan gyűltünk össze, hogy elkísérjük a másik tiszteletreméltóan idős fát utolsó útjára.

A munkára gyülekezők közül volt, aki még kisiskolás korában szaladgált a facsemete sarjadó lombja alatt, mikor a parókia a pincedomb felett magasodott.

Nagy tisztelettel, és összpontosítással folyt a munka a fa búcsúztatása körül, míg az asszonyok a faleveleket gyűjtötték össze.

Az elköszönő ősz, a falu körüli hegyek kopaszodó fái a lassan elpihenő természet üzenetét hozták a szorgos munkások felé:

Messze néző, ragyogó, őszi reggel volt ezen a napon, amikor úgy érzi az ember, akár átkiálthatna a szomszéd faluba - ha akarna -, de hát miért is kiabáljon, amikor nincs mit mondania, s a tarlott tőkék között a levélhullató suttogásban nincs is lármázó kedve senkinek. /Fekete István/

...pihenni is kell...

...és etetni a munkásokat...

...a farönkök egyik hasznosítása...