"Az élet akkor szép, ha olyasmiért dolgozunk, amiért érdemes."

Ismeretes egy mondás a lusta munkásról, aki így nyilatkozott, mikor megkérdezték, szeret-e dolgozni:

"Szeretem én a munkát, mindig úgy állok hozzá, hogy más is odaérjen", s, amikor a tettek mezejére kellenne lépni, így nyoszogatja a többieket: "No, fogjuk meg oszt', vigyétek!":)

Nem tudom, kiről szól ez a történet, egy biztos, nem a csővári és penci asszonyokról és férfiakról, akiknek úgy gondoltuk, külön blogbejegyzésben köszönjük meg azt a rengeteg munkát, ami nélkül a szombati ünnep nem jöhetett volna létre.

Isten áldja meg a szorgos kezeket, köszönünk szépen mindent!

A képek hangulata ne tévesszen meg senkit, a gyülekezeti asszonyok már az elpakolás végeztével pihennek meg, a férfiak pedig már átöltöztek ünneplőbe. S, hogy miért nem készültek képek a munka közben? Mert közben fotózni, nem értünk rá:)

Erős Vár a Mi Istenünk!

Laczi Roland iktatása, a csővári és a penci gyülekezet ünnepe

Napjainkban már közhelynek számít, hogy a hír szinte mindig rossz hír. Sőt, már ez az előző megállapítás is közhelynek számít. Ezen a hétvégén azonban egy pest megyei kis falu „köz-helyén” valami egészen különlegesen jó történhetett velünk, egy nagyon jó hír, a rosszak között. Mert minden idetévedő vándor érezheti, hogy ami a templomban történik, az fontos az egész közösség, az egész falu számára.

2012. április 28-án ünnepi istentisztelet keretében iktatta be Mekis Ádám, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese, szolgálatába Laczi Rolandot, a Csővári Evangélikus Egyházközség és Penci Leányegyháza megválasztott parókus lelkészét.

Beszámolóm erről az alkalomról, elkerülhetetlenül személyes hangvételű lesz, és néhol talán bosszantóan szentimentális, de remélem, az olvasóink egyetértenek majd velem a bejegyzés végére, egy kicsit talán mindenki csővári vagy penci evangélikus szeretne lenni:)

Miután mindannyian megérkeztünk ebbe a gyönyörű templomba, több, mint 200 torokból szállt himnuszunk a csővári hegyek felett. Álltunk a templomunkban vagy kisgyermekes szülőként a templomkertben, és értettük esperes úr szavait, hogy ebben az elkeseredett világban őszinte sóvárgás van az emberek lelkében, hogy hiteles, örömöt és áldást hordozó emberek vegyenek körül bennünket. S, hogy Isten mindannyiunknak felajánlja a lehetőséget, hogy fiaiként, az Ő szeretetét képviseljük mindenhol és mindenkor.

A megjelent lelkészek áldása és konfirmáló éneke után, a frissen beiktatott lelkész igehirdetési szolgálata következett. A sportolók, különösen is a focisták elhivatottságára, és a csapat egységére, közös céljára hívta fel a figyelmünket, arra, hogy bár képletesen szólva a csapatkapitányi karszalag rajta van, Isten számára egyformán fontosak vagyunk, és személyre szabott feladatainkat híven elvégezve, a belé vetett bizalom által maga a Mennyei Atya adja áldását futásunkra, és nyújtja segítő jobbját, mikor lankadunk.

Az istentisztelet után közgyűlés következett, melyen a megjelent egyházi és világi vezetők, lelkészek, a csővári felügyelő és a penci gondnok úr, valamint gyülekezeti tagok köszöntői, szolgálatai hangzottak el.

A lelkésziktatás mindig különös alkalom, mert összeér benne a múlt, a jelen és a jövő. Emlékezünk a múltra, mert elődeink, az előző lelkészek szolgálata, odaszánása nélkül nem állhatnánk Isten elé ilyen rendezett templomban. A gyülekezet összetartó szeretete, kitartása nélkül nem lennének hívők, fiatalok és idősek egyaránt, akiknek fontos az Isten ügye. De kitekintünk a jövőre, az új kezdetre, mert az építkezésnek, a munkának folytatódnia kell. És mindeközben hálatelt szívvel állunk meg Isten előtt, aki annyira szeret bennünket, hogy egy pillanatra sem feledkezik meg az övéiről.

Erről az áldásról szólt a fiatalok éneke, az énekkarok szolgálata, a versek, hogy minden szomorú vagy boldog helyzetben Isten tenyerébe van vésve életünk.

Az ünnepi alkalom a parókia udvarán folytatódott szeretetvendégséggel. A sátor alatt terített asztal körül a felnőttek beszélgettek, a gyerekek pedig bevették a pincedombot. Senki nem sietett hazafelé, jól éreztük magunkat együtt, már sötétedett mire lassanként mindenki elindult otthonába.

Jézus szavai, élete a jóhírt, az evangéliumot közvetítik felénk, ezen a hétvégén Csőváron részesültünk ennek a jóhírnek az áldásaiból, kézzel és lélekkel fogható volt Isten megújító, közösségteremtő szeretete. Lassan elmúlik a hosszú hétvége, kezdődnek a munkás hétköznapok, adja Isten, hogy őszintén Őrá bízzuk életünket, hiszen, akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.(Ézs 40, 31)

Erős Vár a Mi Istenünk!

(A képeket Kutyifa Ágnes készítette. További képek hamarosan megtalálhatóak lesznek egy albumban a blogon.)

Iktatás 2012

2012. április 28-án délután 15 órakor a Csővári Evangélikus Egyházközség és Penci Leányegyháza istentisztelet keretében iktatja be hivatalába Laczi Roland megválasztott parókus lelkészét. Az iktatás szolgálatát Mekis Ádám az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese végzi majd.

Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Erős Vár a Mi Istenünk!

Gondolatok egy konfirmáció margójára 2.

Ezen a délelőttön Zérczi Dóra, Kiss András, Tóth Milán penci konfirmandusok is vallást tettek hitükről, és életükben először részesültek az úrvacsorai áldásban. Nagy izgalommal álltak a család és a gyülekezet előtt, hogy a vizsgakérdésekre adott helyes válaszaikkal nyilvánítsák ki, ismerik egyházunk tanítását és szeretnének a tagja lenni.

Mi, akik már sok éve álltunk először az oltár előtt, kicsit irigykedve hallgattuk ezeket az ügyes, és bátor fiatalembereket, mert voltunk ott néhányan, akik bár rendszeres templomjárók vagyunk, egy –egy kérdés erős fejtörést okozott volna. A 3 konfirmandus pedig nagy magabiztossággal vette az akadályokat, a gyülekezet és a velük együtt aggódó, izguló családok büszkeségére.

Mert valljuk be, olyan jó érzés látni csemetéinket, ahogy annak a közösségnek válnak a tagjává, amely bennünket is éltet, és megerősít. Ahogyan a Mennyei Atya is büszkén tekintett le a Jordánban megkeresztelkedett fiára: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."(Mt 3, 17)

Mi is gyönyörködünk ifjainkban, és örülünk, hogy ott vannak a templomban, a táborokban, a gyülekezeti alkalmakon, mert vidámságot, reménységet, bátorságot látunk a szemükben, és ez bennünket is megvidámít.

Létezik egy „szakállas vicc” a konfirmációról. Amikor a templomban nagyon sok a denevér, és a lelkész nem tudja, hogyan űzze ki őket, a lelkésztársa azt javasolja neki: Konfirmáld meg őket, majd eltűnnek! :)

Adja Isten, hogy az a 7 fiatal, akik a 2012-es évben a Csővári Evangélikus Egyházközségben és a Penci Leányegyházában konfirmáltak, ne olyanok legyenek, mint az anekdotabeli denevérek. Áldjon meg bennünket a Mindenható Isten egymás iránti tisztelettel és szeretettel, hogy fiatalok és idősek képesek legyünk megélni a közösséget, az összetartozást.

Erős Vár a Mi Istenünk!

(A képeket Kiss András készítette.)

Gondolatok egy konfirmáció margójára

A mai délelőttön 4 konfirmált fiatallal bővült egyházunk.

 Dian András, Koren Bence, Szklenka Ádám és Turán Patrícia olyan derűs magabiztossággal tettek tanúvallomást hitükről, hogy mi mindannyian, akik a templomban voltunk, boldog büszkeséget éreztünk, hogy evangélikusok vagyunk.

Pedig nem volt egyszerű ez a tanév számukra. A tanulást Dr. Fischl Vilmossal a gyülekezet korábbi lelkészével kezdték meg, aki ma már a MEÖT  főtitkáraként küldte jókívánságait az ünneplő gyülekezetnek. Mekis Ádám esperes úr végezte a helyettesítés szolgálatát, majd március 16-án Laczi Roland vette át a stafétabotot, és a véghajrában együtt dolgoztak, izgultak a sikeres vizsgáért.

Az ünnepi istentiszteleten a konfirmációra bocsátás után a gyerekek köszöntötték a szülőket, nagyszülőket, keresztszülőket, a lelkészt és a gyülekezetet. A helyesen megválaszolt kérdések, kedves szavak, a Jóisten áldó szeretete egységet teremtett közöttünk, hálával gondolhattunk a közösségre, amelynek részei vagyunk.

A közös úrvacsora, a személyre szóló igei áldás, reméljük, örökre megmarad a 4 fiatal szívében, nemcsak emlékül, hanem mindennapi megerősítésként. Hisszük, hogy örömmel lesznek egyházunk immáron konfirmált tagjai, és szívesen vesznek majd részt a gyülekezet mindennapjaiban és ünnepnapjaiban is.

Nagy szeretettel szurkolunk a penciekért is!

Erős Vár a Mi Istenünk!

Mire készülsz most?

A csővári gyülekezet konfirmandusait már csak egy este választja el a vizsgától és az istentisztelettől. A pencieknek még van egy hetük izgulni és tanulni, várni a nagy ünnepet.

Mi evangélikusok mindannyian emlékszünk még arra, hogy 12 vagy 14 évesen az ismerős görccsel a gyomrunkban arról álmodoztunk, bárcsak a Káté első kérdését kapnánk: Mire készülsz most? Emlékszünk az érzésre, hogy család és gyülekezeti tagok előtt kell megfelelnünk nemcsak a kérdésekre, hanem valami sokkal nagyobbra.

Ahogy ott álltunk a templomban talán arra gondoltunk, hogy lehet, hogy ez a sok ember már túlesett ezen a vizsgán, hogy megfelelt minden neki szánt kérdésre.

Most, hogy felnőttünk rájöttünk, hogy korántsem tudjuk mindenre a választ, és mindennap konfirmációra van szükségünk, mert újabb és újabb próbák elé állít az életünk, Istenünk.

Fekete István így ír a Téli berek című könyvében:

"A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet bukását jelenti."

Érezzük, hogy a "berek", a való élet sokszor erőnkön felül próbál meg bennünket, és mégis valami felfoghatatlan csoda folytán a keresztény embernek mégis protekciója van, Jézus azon az emlékezetes napon szerezte meg nekünk. Ma, amikor szinte minden lépésünkhöz, protekcióra, kapcsolati tőkére van szükségünk, pontosan tudjunk, micsoda kincs az "isteni protekció", hogy mérhetetlen szeretet részesei lehetünk, egy mérhetetlen áldozat árán.

Talán egyházunk sok-sok konfirmandusa áll vizsga előtt ezen a szombat estén, talán nagy sebességgel pörögnek még a Káté lapjai a gyerekszobákban, hogy mindenki helytállhasson holnap.

Áldjon meg az Isten minden fiatalt, és gyülekezetet, akik részt vesznek holnap ezen a különleges "beavatási szertartáson", hogy megünnepeljék mindannyian: "isteni protekció" részesei vagyunk.

Legyen ez a blogbejegyzés egy "röpke fohász" az idei evangélikus konfirmációkért!

Erős Vár a Mi Istenünk!

Húsvét után, konfirmáció előtt...

Gyülekezeteink fiataljai  az előttünk álló vasárnapokon konfirmációra készülnek...vallást tenni arról: Erős Vár a Mi Istenünk...adjon Isten nekik bátorságot a vizsgára, nyitott szívet és lelket a konfirmációra, és gyülekezeteinknek örömöt, hogy a konfirmációban közösen élhessük át a megerősítés, az összetartozás ajándékát.

Laczi Anikó

Az Isten tenyerének szélén

Nézem kincseimet,
míg kívánt nincseimet
a bölcs Isten takarja,
szívében őrzi, míg akarja,
vágyaimat.

Létem fonnyadt ágába oltja,
míg odakint a rigó világgá rikoltja,
a tavaszt,
hogy új irányban keressem a fényt,
a hitet, s a reményt,
És én csak lógatom a lábam
az Isten tenyerének szélén.

Kenyeret dobni kő helyett,
foggal és körömmel tépni
a közöny-gyökereket.
Szólni kövült csendek helyett,
örömre tárni, kérges, durva tenyereket.
De csak lógatom a lábam
az Isten tenyerének szélén.

Nézem kincseimet,
míg büszke szemeimet
a bölcs Isten felnyitja,
szívében őrzi, míg akarja
titkaimat.

Keskeny az ösvény,
mint apró ér, parányi,
a tenyér széléről alig látni,
de indulok.
Hinni.
Remélni.
Szeretni.
Sebzett kezed mélyét keresni.
S közben ígérem felnövök.
Lábat lógatni
már csak jókedvemben jövök.
Kiáltani, suttogni a világba
Ne nyúljon a tenyér érted se hiába.