Templomszentelési emlékünnep Csőváron

Az énekkar

2012. október 21-én templomszentelési emlékünnepre gyűltünk össze a csővári evangélikus templomban. Ebben az ünnepben összeér a múlt, a jelen és jövő. 1826: amikor őseink mindennél fontosabbnak látták a templom építését, 2012: amikor hálával gondolunk az ő összefogásukra, és elszántságukra, illetve az eljövendő évek, amelyekben igyekszünk megőrizni a régiek örökségét, és hozzátenni mindazt, ami erőnkből telik.

„Az Úr háza. Mennyire kifejező szavak arra, ami valóban és lényege szerint a templom. Minden templom, de ez a templom nekünk különösen is az Úr háza. Mert ez a mi templomunk. Talán nem baj az, ha így kimondjuk: a mi templomunk. Mert a mi őseink építették fáradtságos munkával, hogy minden vasárnap és minden ünnepen ide gyülekezzenek össze. És azért gyülekezünk össze mi is minden vasárnap, és minden ünnepen, hogy meghívjuk bele az Istent. Hogy velük és mellettük legyen egészségben és betegségben; örömben és bánatban. Hogy betérhessünk ide megpihenni, akárcsak egy lélegzetvételnyi időre is. Mert nagyon jól tudjuk, hogy itt kire és mire számíthatunk.

      A mi őseink építették ezt a templomot, és kezdték el koptatni a padokat. Nemzedékről nemzedékre adták át az utódoknak a fenntartás felelősségét, és a templom szeretetét. A hosszú évek alatt, amíg elkészült a templom, az évszázadok alatt, amióta létezik a csővári gyülekezet, az adott erőt az embereknek, hogy ki tudták mondani a zsoltárossal együtt: Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! Mi is azért jövünk el az Úr házába, amiért az őseink: hogy énekkel és imádsággal dicsérjük az Istent. Énekeink, és imáink reménységünk szerint még sokáig itt visszhangoznak ezek között a falak között.

       Ma is eljöttünk, és itt ülünk ezekben a padokban, énekelünk és imádkozunk. Minden esztendőben egy vasárnapon arra emlékezünk, hogy az Úr megsegített minket, hálát adunk, hogy van hová összegyülekeznünk. Nem szabad felednünk, hogy evangélikusok vagyunk, ezért mindig örömmel gondolhatunk az Úr házára. Majdnem kétszáz esztendeje emlékezünk meg Isten szeretetéről, hűségéről, de ugyanakkor a régiek hitéről és kitartásáról is.” (részlet az ünnepi prédikációból)

         Sokan ünnepeltünk együtt ezen a vasárnapon kicsik és nagyok, megélve a közösség reményteli erejét. 

     A csővári énekkar Dianné Mangó Ildikó vezetésével, vidám dallal készült erre az alkalomra, most először Laczi Roland csővári lelkésszel egészült ki a lelkes csapat. Nagyon jó látni és hallani az énekkart, akik fáradtságot nem kímélve gyakorolnak hétről hétre, hogy Isten dicséretével örömet szerezzenek az egész gyülekezetnek is.

           Az istentisztelet után a családok közös ebédre gyűltek össze, és a délutáni búcsú forgatagában együtt élveztük az idei év őszének búcsúzó napsugarait.

             Áldja meg az Isten ezt a kedves falut és lakóit, hogy soha ne feledjük kedves énekünk sorait: „Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.” (EÉ 328/3)

énekeskönyv

perselypénz

frissen vasalt ruha

a templomos ősök százados fohásza

viszed a mosolyod, a könnyed

ölébe zár a csend…

mikor a kegyelem megtalál

elfut a szégyen

arcomon perdülő könnyeket szárít az Isten

nem nézi, mily mocskosan jöttem

szemében örök hűség

»örülök, hogy itt vagy: szeretlek gyermekem«

Erős Vár a Mi Istenünk!