2012. december 16., vasárnap

Karácsonyi hangverseny Pencen


Hosszú évek óta a penci evangélikus templom szolgál a Penci Általános Iskola hagyományos Karácsonyi hangversenyének színhelyéül. Az iskola az Alapítványa számára gyűjt adományokat ezen a jótékonysági eseményen.
2012. december 16-án, advent harmadik vasárnapján csaknem tele volt a templom szülőkkel, gyülekezeti tagokkal és falubéli érdeklődőkkel.




Az egybegyűlteket Laczi Roland, a penci gyülekezet lelkésze köszöntötte, majd színes műsor következett.

A fellépők:

1. Sintár Sára zongora
2.  Penci Evangélikus Énekkar



3. Penci Általános Iskola furulyásai




4. Rádi Katolikus Énekkar


5. Rádi Férfikórus



6. Mekis Péter zongoraművész
7. Menyecskehegyi Népdalkör


8. Rádi Faluért Egyesület Asszonykórusa


9. Martikán Györgyi  zongoraművésznő
10. Gerengay Vilma Hagyományőrző Egyesület


A fellépők után Jilkné Ferecz Edit, az iskola igazgató- asszonya köszönte meg a fellépők munkáját, és a támogatást,  mely azt jelenti, hogy Penc számára fontos az iskola, a gyerekek és közösség.


A műsor végén a gyülekezeti teremben a szülők teával és süteménnyel várták a szereplőket és a hallgatóságot.
Az uzsonna után mindenki hazafelé vette az útját, hogy a téli szünet előtti utolsó hétre készüljön. Áldja meg Isten az előttünk álló munkás hétköznapokat és az ünnepet is!

Erős Vár a Mi Istenünk!

2012. december 15., szombat

Öt legenda a penciekkel

Részlet az Öt legenda című "meséből"
A penci gyermekbibliakör vezetője, Pintér Józsefné Zsuzsi évek óta karácsony táján mozilátogatást szervez a gyermekeknek.
Így történt, hogy 2012. december 15-én délután szülők segítségével felkerekedtünk, hogy a Duna Plázában megnézzük az Öt legenda című mesét.
 12 gyermek és 4 felnőtt figyelte aggódva az ónos esőt, vajon meghiúsítja-e a terveket. Ám mégiscsak az öt legendáról van szó, úgymint a Mikulás, a húsvéti nyuszi, a fogtündér, a homokember és Dér Jankó várta a vásznon, hogy találkozzon a penci gyermekekkel, így délutánra megérkezett az olvadás is. És bár az utóbbi két "őrzőről" a film előtt soha nem hallottam, mégis nagyon izgalmas "mesét" láthattam. No, nem voltak kispályások a szereplők, a tetovált kezű Mikulás és a flegma húsvéti nyuszi merőben új, mégis vidám karaktert jelenített meg, de be kell vallanom a Mumus által alkotott gonosz lovak, akár az Avatar című filmben is megállták volna a helyüket.
Persze kiírták, hogy 6 éven aluliaknak nem ajánlott, és ilyen fiatalkorú gyermek csak az ölemben üldögélt, néhol azért aggódtam, szabad-e ilyen filmet megnéznünk a gyermekekkel, nem túl ijesztő-e.
A különleges és csodálatos lények léte, és életük értelme azon múlt, hogy a világ gyermekei hisznek-e bennük. Ezeknek a mesebeli "őrzöknek" az érzéseit nagyon jól ismerjük, vágyunk rá, hogy a többiek higgyenek bennünk, a társunk, a gyermekünk, a munkatársaink biztatása, támogatása sokszor létkérdésnek számít. 
A félelmeket megjelenítő ijesztő lovak is meg-meg jelennek életünkben, néha felülünk rájuk és hagyjuk, hogy elszáguldjanak velünk egy reménytelennek tűnő vidékre, és sokszor bizony igazi varázslatra van szükség, hogy újra hinni tudjunk valamiben, ami legyőzi a rettegéseinket.
A főszereplő Dér Jankó, aki nem igazán emlékszik a múltjára, mindent odaadna azért, hogy megértse mivégre van itt a földön, és a legnagyobb öröme az, amikor egy kisfiú végre hisz benne, és életében először igazán láthatóvá válik. Milyen ismerős vágyak: fényképeket készítünk, hogy őrizzük a múltat, és életünk nagy pillanata, amikor valaki igazán megérti kik vagyunk, és meglátja, mit őrzünk a szívünkben legbelül.
A Mikulás, a húsvéti nyuszi, a fogtündér, a homokember és Dér Jankó mind összefognak, hogy megmentsék magukat és a gyermekeket, és a hitet a világban, azt a hitet, ami hisz a csodában és a reményben.
Adja Isten, hogy ilyen mesebeli "őrzői" legyünk gyermekeinknek, engedjük meg, hogy higgyenek a csodás dolgokban. 
Mi szülők, érezzük azonban, hogy egyikünk sem tud tökéletes "őrző" lenni, amikor erre rádöbbenünk, legyen bennünk elég bátorság erőt és kitartást kérni a legnagyobb, és legtökéletesebb Őrzőtől.

Erős "ŐRZŐ" a Mi Istenünk!

ui. Nem mellesleg, miután kijöttünk a moziból, a Plázában várt ránk az "igazi Mikulás", hogy minden autentikus legyen...:)

Együtt a csapat

Az ajándékba kapott szaloncukrok elosztása

A Mikulás csak ott, nem csak nekünk

Idősek napja Csőváron

Az "idősek" egy része
Hagyományos esemény Csőváron, hogy karácsony közeledtével a falu együtt ünnepli az időseket. Így 2012. december 14-én délután 15 órakor több, mint 160 "bizonyos szögből idősnek látszó" kedves falusi őslakos gyűlt össze az általános iskola feldíszített tornatermében. 













Ők azok, akiknek ősz hajszálaik mögül a falu múltja tekint ránk. A XX. századi falutörténetről Nagy Kasza Ágnes alpolgármester asszony tartott fényképes beszámoló.
Az egybegyűlteket Dian József polgármester úr, a Csővári Evangélikus Egyházközség felügyelője köszöntötte. Majd Laczi Roland beszélt arról, hogy milyen fontos az idősek megbecsülése és tisztelete. "Mindannyiunk közös felelőssége, hogy a családokban őszinte figyelemmel forduljunk egymás felé, és szeressük egymást addig, míg lehetőségünk van. Ennek a szeretetnek az ünnepe ez a délután."

Dian József polgármester úr
A Csővári Evangélikus Egyházközség felügyelője és lelkésze
Laczi Roland lelkész úr

A köszöntők után az óvodás és iskolás gyermekek műsora következett, dalokkal és betlehemes játékkal idézve a jelenlévők elé a közelgő karácsonyt.




















Isten áldja meg a falu minden lakóját ez év adventjében, és adjon nekünk békés, családi körben eltöltött karácsonyt!

Erős Vár a Mi Istenünk!


Árvai Attila: Támaszom

(Forrás: poet.hu)
Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem

Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek

Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is

Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom

Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél...

Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek
És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...

(A képeket Dorozsmai Erika készítette.)

Szuplikáció gyülekezeteinkben

2012. december 9-én Csőváron és Pencen is szupplikálás zajlott. Németh Mihály harmadéves teológus hallgató végezte az igehirdetés szolgálatát. Régi hagyomány az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, hogy a hallgatók még a hatodik, gyakorlati tanév előtt szupplikáció keretében belekóstolhassanak a gyülekezetvezetés ünnepnapjaiba.
E vasárnap perselypénze a teológusképzés támogatását szolgálja.