Idősek napja Csőváron

Az "idősek" egy része

Hagyományos esemény Csőváron, hogy karácsony közeledtével a falu együtt ünnepli az időseket. Így 2012. december 14-én délután 15 órakor több, mint 160 "bizonyos szögből idősnek látszó" kedves falusi őslakos gyűlt össze az általános iskola feldíszített tornatermében. 

Ők azok, akiknek ősz hajszálaik mögül a falu múltja tekint ránk. A XX. századi falutörténetről Nagy Kasza Ágnes alpolgármester asszony tartott fényképes beszámoló.

Az egybegyűlteket Dian József polgármester úr, a Csővári Evangélikus Egyházközség felügyelője köszöntötte. Majd Laczi Roland beszélt arról, hogy milyen fontos az idősek megbecsülése és tisztelete. "Mindannyiunk közös felelőssége, hogy a családokban őszinte figyelemmel forduljunk egymás felé, és szeressük egymást addig, míg lehetőségünk van. Ennek a szeretetnek az ünnepe ez a délután."

Dian József polgármester úr

A Csővári Evangélikus Egyházközség felügyelője és lelkésze

Laczi Roland lelkész úr

A köszöntők után az óvodás és iskolás gyermekek műsora következett, dalokkal és betlehemes játékkal idézve a jelenlévők elé a közelgő karácsonyt.

Isten áldja meg a falu minden lakóját ez év adventjében, és adjon nekünk békés, családi körben eltöltött karácsonyt!

Erős Vár a Mi Istenünk!

Árvai Attila: Támaszom

(Forrás: poet.hu)

Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem

Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek

Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is

Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom

Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél...

Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek
És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...

(A képeket Dorozsmai Erika készítette.)