Idősek napja Csőváron

Az "idősek" egy része

Hagyományos esemény Csőváron, hogy karácsony közeledtével a falu együtt ünnepli az időseket. Így 2012. december 14-én délután 15 órakor több, mint 160 "bizonyos szögből idősnek látszó" kedves falusi őslakos gyűlt össze az általános iskola feldíszített tornatermében. 

Ők azok, akiknek ősz hajszálaik mögül a falu múltja tekint ránk. A XX. századi falutörténetről Nagy Kasza Ágnes alpolgármester asszony tartott fényképes beszámoló.

Az egybegyűlteket Dian József polgármester úr, a Csővári Evangélikus Egyházközség felügyelője köszöntötte. Majd Laczi Roland beszélt arról, hogy milyen fontos az idősek megbecsülése és tisztelete. "Mindannyiunk közös felelőssége, hogy a családokban őszinte figyelemmel forduljunk egymás felé, és szeressük egymást addig, míg lehetőségünk van. Ennek a szeretetnek az ünnepe ez a délután."

Dian József polgármester úr

A Csővári Evangélikus Egyházközség felügyelője és lelkésze

Laczi Roland lelkész úr

A köszöntők után az óvodás és iskolás gyermekek műsora következett, dalokkal és betlehemes játékkal idézve a jelenlévők elé a közelgő karácsonyt.

Isten áldja meg a falu minden lakóját ez év adventjében, és adjon nekünk békés, családi körben eltöltött karácsonyt!

Erős Vár a Mi Istenünk!

Árvai Attila: Támaszom

(Forrás: poet.hu)

Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem

Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek

Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is

Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom

Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél...

Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek
És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...

(A képeket Dorozsmai Erika készítette.)

Szuplikáció gyülekezeteinkben

2012. december 9-én Csőváron és Pencen is szupplikálás zajlott. Németh Mihály harmadéves teológus hallgató végezte az igehirdetés szolgálatát. Régi hagyomány az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, hogy a hallgatók még a hatodik, gyakorlati tanév előtt szupplikáció keretében belekóstolhassanak a gyülekezetvezetés ünnepnapjaiba.

E vasárnap perselypénze a teológusképzés támogatását szolgálja.

Templomszentelési emlékünnep Pencen

A templom és lelkésze 2012-ben

Ismét ünnepre gyűltünk össze Pencen, 2012. november 25-én vasárnap délelőtt. Emlékeztünk újra templomépítő és templomszerető ősökre, akik 1830-ban 5 esztendő áldozatos munkája után először töltötték meg az újonnan épült penci evangélikus templomot egyházunk himnuszának felemelő dallamával.

A mai vasárnapon is az Erős vár a mi Istenünk énekünkkel kezdtük az istentiszteletet, napjainkban nagy szükségünk van vigasztaló soraira: „Ő a mi oltalmunk” Amikor hetente találkozunk egymással a templomban, ezért az oltalomért jövünk hálát adni, és örülünk minden találkozásnak, mert itt még nem hangzik unalmasnak, és közhelyesnek megkérdezni, hogy vagy testvérem.

Pencen az emberek ma is ugyanúgy szeretik a templomot, mint a majd 200 évvel ezelőtt itt élő gyülekezeti tagok. Egy kedves család kandallóján nagy becsben áll egy régi bekeretezett fénykép, melyen a még felújítás előtt álló templom látható Pencz Evangélikus Templom felirattal.

Az ünnepi istentisztelet végén a penci énekkar szolgálata hangzott el Lestyánné Babinszki Zsuzsanna vezetésével, a csodálatosan zengő dalt, legszívesebben mindnyájan együtt énekeltük volna a kórussal: Áldjad én lelkem a dicsőség örök Királyát!

S miközben a felnőttek az istentiszteleten vettek részt, a gyermekbibliakörben is folyt a munka és a játék, hiszen már az utánpótlás korosztály is tudja milyen fontos megélni a közösséget a templom falain kívül és belül is.

„Kereszténységünket számtalan viszály tette próbára az évszázadok során. De megannyi viszontagság után is megmarad az egyház, mert mögötte Isten áll, akié az idő, és akié az örökkévalóság. Ez a templom kézzelfogható bizonyíték arra is, hogy az emberekben él még a jóakarat. Minden gyarlóságunk ellenére is megvalósulnak Isten tervei. Ebben a faluban, itt Pencen, és ebben az országban is. Az emberi jóakarat teljessé válása ez a templom, amely az Istennel való kapcsolat hitelességét szolgálja.

Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! Legyen okunk az örömre! Hiszen még vannak emberek a gyülekezetben, akiknek fontos ez a hajlék. Akik örömmel jönnek ide, és akik szeretik még ezt a gyülekezetet. 

 

Istenünk örül, hogy itt vagyunk, akárhányan is vagyunk. Örüljünk hát mi is annak, hogy még itt lehetünk. Örüljünk egymásnak, a közösségnek, a gyülekezetnek. Örüljünk annak, hogy van templomunk, amely jelképezi számunkra őseink hitét, kitartását, erejét. Örüljünk annak a kegyelemnek, hogy szeret minket az Isten, és nem feledett mind ez idáig. Mert az Úr, aki mellettünk áll, aki mellett állhatunk, hatalmas Úr. Még a félelemnél is nagyobb. Még a veszedelmet hozó erőknél is nagyobb. Ezért mondjuk ki minden vasárnapon: Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! Ámen.” (részlet a templomszentelési emlékünnep napján elhangzott prédikációjából)

Isten áldja meg gazdagon a penci gyülekezet minden tagját, és adjon nekünk békés, szeretetteli adventi időszakot!

Erős Vár a Mi Istenünk!

Templomszentelési emlékünnep Csőváron

Az énekkar

2012. október 21-én templomszentelési emlékünnepre gyűltünk össze a csővári evangélikus templomban. Ebben az ünnepben összeér a múlt, a jelen és jövő. 1826: amikor őseink mindennél fontosabbnak látták a templom építését, 2012: amikor hálával gondolunk az ő összefogásukra, és elszántságukra, illetve az eljövendő évek, amelyekben igyekszünk megőrizni a régiek örökségét, és hozzátenni mindazt, ami erőnkből telik.

„Az Úr háza. Mennyire kifejező szavak arra, ami valóban és lényege szerint a templom. Minden templom, de ez a templom nekünk különösen is az Úr háza. Mert ez a mi templomunk. Talán nem baj az, ha így kimondjuk: a mi templomunk. Mert a mi őseink építették fáradtságos munkával, hogy minden vasárnap és minden ünnepen ide gyülekezzenek össze. És azért gyülekezünk össze mi is minden vasárnap, és minden ünnepen, hogy meghívjuk bele az Istent. Hogy velük és mellettük legyen egészségben és betegségben; örömben és bánatban. Hogy betérhessünk ide megpihenni, akárcsak egy lélegzetvételnyi időre is. Mert nagyon jól tudjuk, hogy itt kire és mire számíthatunk.

      A mi őseink építették ezt a templomot, és kezdték el koptatni a padokat. Nemzedékről nemzedékre adták át az utódoknak a fenntartás felelősségét, és a templom szeretetét. A hosszú évek alatt, amíg elkészült a templom, az évszázadok alatt, amióta létezik a csővári gyülekezet, az adott erőt az embereknek, hogy ki tudták mondani a zsoltárossal együtt: Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! Mi is azért jövünk el az Úr házába, amiért az őseink: hogy énekkel és imádsággal dicsérjük az Istent. Énekeink, és imáink reménységünk szerint még sokáig itt visszhangoznak ezek között a falak között.

       Ma is eljöttünk, és itt ülünk ezekben a padokban, énekelünk és imádkozunk. Minden esztendőben egy vasárnapon arra emlékezünk, hogy az Úr megsegített minket, hálát adunk, hogy van hová összegyülekeznünk. Nem szabad felednünk, hogy evangélikusok vagyunk, ezért mindig örömmel gondolhatunk az Úr házára. Majdnem kétszáz esztendeje emlékezünk meg Isten szeretetéről, hűségéről, de ugyanakkor a régiek hitéről és kitartásáról is.” (részlet az ünnepi prédikációból)

         Sokan ünnepeltünk együtt ezen a vasárnapon kicsik és nagyok, megélve a közösség reményteli erejét. 

     A csővári énekkar Dianné Mangó Ildikó vezetésével, vidám dallal készült erre az alkalomra, most először Laczi Roland csővári lelkésszel egészült ki a lelkes csapat. Nagyon jó látni és hallani az énekkart, akik fáradtságot nem kímélve gyakorolnak hétről hétre, hogy Isten dicséretével örömet szerezzenek az egész gyülekezetnek is.

           Az istentisztelet után a családok közös ebédre gyűltek össze, és a délutáni búcsú forgatagában együtt élveztük az idei év őszének búcsúzó napsugarait.

             Áldja meg az Isten ezt a kedves falut és lakóit, hogy soha ne feledjük kedves énekünk sorait: „Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.” (EÉ 328/3)

énekeskönyv

perselypénz

frissen vasalt ruha

a templomos ősök százados fohásza

viszed a mosolyod, a könnyed

ölébe zár a csend…

mikor a kegyelem megtalál

elfut a szégyen

arcomon perdülő könnyeket szárít az Isten

nem nézi, mily mocskosan jöttem

szemében örök hűség

»örülök, hogy itt vagy: szeretlek gyermekem«

Erős Vár a Mi Istenünk!