Gyülekezeteink fiataljai az előttünk álló vasárnapokon konfirmációra készülnek...vallást tenni arról: Erős Vár a Mi Istenünk...adjon Isten nekik bátorságot a vizsgára, nyitott szívet és lelket a konfirmációra, és gyülekezeteinknek örömöt, hogy a konfirmációban közösen élhessük át a megerősítés, az összetartozás ajándékát.
Laczi Anikó
Az Isten tenyerének szélén
Nézem kincseimet,
míg kívánt nincseimet
a bölcs Isten takarja,
szívében őrzi, míg akarja,
vágyaimat.
Létem fonnyadt ágába oltja,
míg odakint a rigó világgá rikoltja,
a tavaszt,
hogy új irányban keressem a fényt,
a hitet, s a reményt,
És én csak lógatom a lábam
az Isten tenyerének szélén.
Kenyeret dobni kő helyett,
foggal és körömmel tépni
a közöny-gyökereket.
Szólni kövült csendek helyett,
örömre tárni, kérges, durva tenyereket.
De csak lógatom a lábam
az Isten tenyerének szélén.
Nézem kincseimet,
míg büszke szemeimet
a bölcs Isten felnyitja,
szívében őrzi, míg akarja
titkaimat.
Keskeny az ösvény,
mint apró ér, parányi,
a tenyér széléről alig látni,
de indulok.
Hinni.
Remélni.
Szeretni.
Sebzett kezed mélyét keresni.
S közben ígérem felnövök.
Lábat lógatni
már csak jókedvemben jövök.
Kiáltani, suttogni a világba
Ne nyúljon a tenyér érted se hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése