"Szeretem én a munkát, mindig úgy állok hozzá, hogy más is odaérjen", s, amikor a tettek mezejére kellenne lépni, így nyoszogatja a többieket: "No, fogjuk meg oszt', vigyétek!":)
Nem tudom, kiről szól ez a történet, egy biztos, nem a csővári és penci asszonyokról és férfiakról, akiknek úgy gondoltuk, külön blogbejegyzésben köszönjük meg azt a rengeteg munkát, ami nélkül a szombati ünnep nem jöhetett volna létre.
Isten áldja meg a szorgos kezeket, köszönünk szépen mindent!
A képek hangulata ne tévesszen meg senkit, a gyülekezeti asszonyok már az elpakolás végeztével pihennek meg, a férfiak pedig már átöltöztek ünneplőbe. S, hogy miért nem készültek képek a munka közben? Mert közben fotózni, nem értünk rá:)
Erős Vár a Mi Istenünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése