Gondolatok egy konfirmáció margójára 2.

Ezen a délelőttön Zérczi Dóra, Kiss András, Tóth Milán penci konfirmandusok is vallást tettek hitükről, és életükben először részesültek az úrvacsorai áldásban. Nagy izgalommal álltak a család és a gyülekezet előtt, hogy a vizsgakérdésekre adott helyes válaszaikkal nyilvánítsák ki, ismerik egyházunk tanítását és szeretnének a tagja lenni.

Mi, akik már sok éve álltunk először az oltár előtt, kicsit irigykedve hallgattuk ezeket az ügyes, és bátor fiatalembereket, mert voltunk ott néhányan, akik bár rendszeres templomjárók vagyunk, egy –egy kérdés erős fejtörést okozott volna. A 3 konfirmandus pedig nagy magabiztossággal vette az akadályokat, a gyülekezet és a velük együtt aggódó, izguló családok büszkeségére.

Mert valljuk be, olyan jó érzés látni csemetéinket, ahogy annak a közösségnek válnak a tagjává, amely bennünket is éltet, és megerősít. Ahogyan a Mennyei Atya is büszkén tekintett le a Jordánban megkeresztelkedett fiára: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."(Mt 3, 17)

Mi is gyönyörködünk ifjainkban, és örülünk, hogy ott vannak a templomban, a táborokban, a gyülekezeti alkalmakon, mert vidámságot, reménységet, bátorságot látunk a szemükben, és ez bennünket is megvidámít.

Létezik egy „szakállas vicc” a konfirmációról. Amikor a templomban nagyon sok a denevér, és a lelkész nem tudja, hogyan űzze ki őket, a lelkésztársa azt javasolja neki: Konfirmáld meg őket, majd eltűnnek! :)

Adja Isten, hogy az a 7 fiatal, akik a 2012-es évben a Csővári Evangélikus Egyházközségben és a Penci Leányegyházában konfirmáltak, ne olyanok legyenek, mint az anekdotabeli denevérek. Áldjon meg bennünket a Mindenható Isten egymás iránti tisztelettel és szeretettel, hogy fiatalok és idősek képesek legyünk megélni a közösséget, az összetartozást.

Erős Vár a Mi Istenünk!

(A képeket Kiss András készítette.)